Sóhajtásnyi szünet

2009.01.23.

Betegen minden más. Egyszerre élesebb és tompább a világ. Nagyon leszűkül és kiélesedik azokra mindennapi rutinokra, szükségletekre, amiket máskor öntudatlanul csinálsz végig, mindenféle erőfeszítés nélkül. Lélegzetet venni megpróbáltatás, lemenni a boltba kimerítő, hátradőlni vagy felülni kész kálvária. Ez felemészti az energiáid nagy részét, ezekre összpontosítasz, fegyelmezed magad, hogy végigcsináld, hogy ne törj le attól, hogy alig-alig vagy most ennél többre képes. Persze, próbálod mellette elvégezni azt, amit már bevállaltál és lemondhatatlan, illetve próbálod fenntartani a normális működés látszatát, meg készülsz a szebb jövőre:).

Éppen ezért itt is igyekszem kommunikálni, ismerkedni annyira, amennyire bírok, de belül mosolygok: most valahogy nagyon másnak látszik ez a világ is. Őszintén szólva, ilyenkor nehéz felvenni a fétisdíva megszokott szerepét, nehéz játékosan, könnyedén évődni. Olyan, mintha vastagon korrektoroznám a szem alatti árnyékokat, kicsattanóan egészséges, fényes piros szájfényt mázolnék az ajkaimra, vagy túlzóan bronzbarna púderrel és harsányan élénkszínű pirosítóval leplezném az arcom sápadtságát. Valahol mégis erőltetni a megszokott működést - ahogy nagyon tisztelem nagyapáinkat azért, mert minden reggel megborotválkoztak a lövészárokban. A háborúban is rendet kell tartani, a bajban is erős védőbástyája a normalitásnak a rutin rituális imitálása, avagy nőiesen: a leheletnyit eltúlzott smink a betegágyban.

Mégis - a szívem mélyén olyan fájdalmasan tisztán látom, hogy most igazából csak szeretetre, törődésre, érintésre, gondoskodásra van szükségem. Mit bánom én az összes szexuális izgalmat - sőt, nem is az enyémet, hanem mások szexuális izgalmát -, amikor csak esendő, sérülékeny ember vagyok. Amikor a fájdalom együtt lüktet a szívemmel. A levelek és a szándékok nagy része fakó, színtelen, önző, amire semmi, de semmi szükségem. Mindenkit tiszteltetek, de a többség olyasmit kínál, sőt, tukmál, ami nekem nem kell, nem jó, csak róla szól, még ha ennek ő nincs is tudatában. Pőrén vagyok most együtt a hiánnyal, a társkapcsolatból körém font szeretetháló hiányával, és didergek...

Mégis, amint kicsit jobban lettem az első kezelés után, rögtön befűzettem magam a tűzpiros új lakkfűzőmbe. Magasabbra a tetőt, ácsok, azaz holnap reggel erősebb vonalat rajzolok a csillámló éjfekete tussal a virtuális szemem fölé...

B-terv (az első alternatíva)

A blogot eredetileg egy partnerkereső portálon kezdtem el írni néhány hete, a barátaim javaslatára klónoztam itt. Az első néhány bejegyzés ezért az utóbbi hetekben ott már megjelent szösszenetek mezei importja lészen...

2009.01.17.

Amikor a partnerkereső oldalon legutóbb, a tavalyi év vége felé nyíltan kerestem, ez volt a reglapom hosszú évek munkájával kicsiszolt szövege:

"Szellemi, testi-lelki barátot keresek független, nagyon okos, művelt, értelmiségi 32-45 éves, testben és lélekben fiatalos, nem túlsúlyos, szexuálisan domináns férfi személyében. Független, határozott, emancipált, de szeretetre, gondoskodásra vágyó, attraktív nő vagyok. Biztos egzisztenciájú, a munkában is sikeres, inspiráló barátra vágyom.

A szexben a kreativitás, a szenvedély és a fantázia érdekel, valamint a finom, érzékeny, ugyanakkor mocskos BDSM, a korlátok és a túlzott formalitások nem. A BDSM számomra ínyenc, finom, bizarr játék, az ösztönvilág kiteljesedése, ahol a számomra kedves férfi odaadó, fantáziadús, kéjenc kis szubkurvája lehetek, erős és tartós kapcsolat esetén akár használtatással is, ha ez a vágy közös bennünk. Sajnos, a szenvedélyeim között az erős dohányzás is megtalálható:)). Szeretem az irodalmat, a színházat, a mozit, az alternatív rockzenét, a táncot, a finom ételeket és italokat, a jó humort meg a nagy beszélgetéseket (és utána, ugye, beszélgetni is kell. Sőt, előtte és akár közben is).

Számomra alapvető a szellemi-lelki kötelék, emberi kapcsolatot keresek, kizárólag szexpartner nem érdekel. Időt, szeretetet, törődést, szellemi partnerséget és inspirációt adok és igénylek, és ezt komolyan gondolom. Nem festem ugyan rózsaszínűre az érzelmeim, de a hervasztóan kidekázott, hideg adok-kapok sem az én világom.

Ha megfelelsz a fentieknek, és hozzám hasonló női barátot keresel, kérlek írj magadról, a gondolataidról, az érdeklődési körödről, a vágyaidról (kizárólag az utóbbi szintén nem érdekel, válasz nélkül hagyom - elég változatos és elég intenzív szexuális vágyaim vannak, de korbács, pálca, kötözés, fenéknyalás, orális, normál és anális szex csak a megfelelő jelöltnek jár, és nem ezzel kezdem az ismerkedést:)).

Idő hiányában csak tartalmas, az érdeklődésemet felkeltő levelekre tudok válaszolni, kérem, hogy másmilyen levelekkel ne keressetek. A pársoros, üres, tartalmatlan vagy szellemileg érdektelen leveleket automatikusan válasz nélkül hagyom.

(És shibari mindörökké!:))"

Sok levelet kaptam a keresés évei során, hogy jó, jó, tudja, hogy ő nem felel meg a hirdetésben foglaltaknak, de nem(-e:)) lehetne-e addig, mégis, érezzük jól magunkat, carpe diem, stb. Elszánt és reménytelenül nőies gondolkodású naívaként mindig azt válaszoltam: nem, én tudom, mit keresek, tényleg ezt keresem, sajnálom. Néhány hónapja azonban a naíván felülkerekedett az alter-ego, és végiggondoltam, létezik-e "érezzük jól magunkat" alternatíva.

Megkövetem Önöket, egykori kedves levelezőpartnereim, Önöknek igaza volt, létezik. Éppen úgy, ahogy a Hair egyik bűbájos, hosszú hajú szereplője állította, hogy bár nem meleg, de Mick Jaggert azért nem rúgná ki az ágyából, én sem rúgnám ki Jávor Pál 2009-es cyberpunk-értelmiségi változatát, bár nem vagyok a kalandok híve. Legyél jóképű, szikrázóan intelligens, okos, művelt, szórakoztató, férfias, kedves, gondoskodj az esti programról, hívj meg egy jó vacsorára, bűvölj el annyira, hogy felkísérhess a búvóhelyedre, legyél érzékeny, fantáziadús, dinamikus, potens, élvezd az orgazmus utáni ellágyulás csendes, összebújós perceit, majd előzékenyen vidd haza a hölgyet.

Karinthynak igaza lehetett abban, hogy "férfi és nő ... hogyan is érthetné meg egymást. Hiszen mindkettő mást akar. A férfi: a nőt. A nő: a férfit." Csak attól tartok, nem ugyanazt értjük az alatt sem, hogy mikor kapjuk meg a másikat. A nőknek általában kell (legalább:)) egy férfi, akit teljes egészében megkapnak maguk mellé: társnak, barátnak, szeretőnek. Ha ez nem megy, akkor nincs ló szamár is jó alapon egy estére az alfahím is jöhet. De minden más többnyire csak félresikerült emlékeket, értelmetlen csalódottságot és kínos-kínzó hiányérzetet szül. Mindkét oldalról kár a gőzért (aztán mégis megtesszük időnként: unalomból, kiéhezettségből, vagy csak mert túl erősen sütött a nap ...de minek). (Mindez persze nem igaz a párjuk mellől keresgélő hölgyekre, de hát nekik már megvan az egy férfi, aki teljes egészében az övék, azaz talán mégis.)

Egyszóval a gyevi bíró esetemben Jávor Cyperpunk Einstein Pál, és ő bátran jöhet még a Föld, kaland, valamint az ilyesmi mellé. És shibari mindörökké:).