A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tükör. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tükör. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. február 15., vasárnap

Karcsú, fekete és hajlékony




Ez a közös a kedvenc BDSM eszközeimben. Illetve emellett még a korbács és a lovaglópálca csípős is, és mindkettő bőrből van. A sima játékhoz (nem shibarihoz) használt köteleim puha pamutból készültek. Mindegyik ott van mindig az ágyam mellett: részben azért, mert szépek, részben azért, mert kedvesek a szívemnek. Dísztárgyak is, de ennél sokkal többek. Mindig rácsodálkozom, hogy ezek a levegőnél alig sűrűbbnek tűnő, karcsú és éteri eszközök micsoda intenzív, pontos és mindent elborító fájdalmat, illetve totális korlátozottságot képesek okozni.

A pálca olyan, mint egy két tőrrel felszerelt, fürge mozgású, táncoslábú bárd egy szerepjátékban. Hajlékony, gyors, és nagyon pontos. Kegyetlenül hasító, csípős fájdalmat tud okozni, de simogatni is lehet vele.

A korbács kevésbé pontos, de nagyon intenzív, ahogy ezer szállal elborít – ez is hol fájdalmasan, hol simogatóan. A visszacsapó szálak okozzák a legfájdalmasabb, és persze nem várt, kiszámíthatatlan ingereket. Szeszélyes, finom, különleges eszköz. Ha két korbács, vagy a korbács és a pálca együtt kényeztet értő és érzékeny kezekben, az egészen kivételesen káprázatos élmény.

A kötelek számomra a BDSM építőkockái. Tényleg a LEGO-hoz hasonlatosak: bármire felhasználhatók, világokat lehet építeni (fonni) belőlük és ezek adnak igazán teret a kreativitásnak. A szexshopokban kapható drága „célszerszámok” kevésbé vonzanak: mondjuk egy nyakörvvel kombinált csukló- és bokabilincs árából már elég rendes mennyiségben és minőségben lehet esztétikus köteleket venni, amik aztán nem csak erre az egy célra használhatók fel. Azért vágytam gyerekkoromban is jobban a LEGO-ra, mint mondjuk egy miniatűr játék mosógépre, mert a LEGO-s doboz ezernyi világ megunhatatlan ígéretét rejtette: 1000 in 1. A kötél lehet bilincs, szemtakaró, nyakörv, fűző, nyitott tangabugyi, péniszgyűrű – és a legjobb, ha folyamatosan változik, átalakul, és a játék közben ebből minél több alakot felvesz. Hüpp, hüpp, hüpp, Barba trükk, avagy papucs orrán pamutbojt. Hiába, a BDSM végül mégiscsak a homo ludens kedves esti szórakozása:)…

De azért még egy vallomás idekívánkozik a végére: bármennyire is csodálom ezeket az eszközöket (és talán ez az érzés áll bennem a legközelebb a fetisizmushoz), valójában mégis valahol magamat látom bennük. Kacsúk, finomak, hajlékonyak, mégis kegyetlenek, pontosak, fürgék és kihívást jelentenek – Nárcisz pedig olyan szeretettel tud nézni a tükörbe:)…

2009. február 1., vasárnap

Test, mozgás, fény, árnyék

2009.01.24.

Newton azt mondta: minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg ezt az állapotot egy másik test meg nem változtatja. Einstein az általános relativitáselméletben ezt valahogy afféleképpen:) pontosította, hogy minden test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, csak éppen a négydimenziós téridőben. Egyszerűen más, szokatlan látószögből nézett a dologra, amitől mindjárt pofonegyszerűvé vált és kisimult minden, mint a homlokon a ráncok. Az jutott erről az eszembe a napokban, hogy talán azért tűnhet úgy férfi szemmel, hogy egy nő szeszélyes, kiszámíthatatlan és logikátlan időnként, mert más dimenziókban gondolkodunk. Ami férfi szemmel hisztinek tűnhet, az női fejjel, a nők által látott és megélt dimenziókban valójában egyenes vonalú egyenletes mozgás:)...

Úgy gondolom, hogy a férfiak sokkal direktebben, kevésbé áttételesen (ha úgy tetszik, egyszerűbben) reagálnak a külvilágból érkező hatásokra - mintha egy tükröt tartanának a beérkező fény útjába, ami azt visszaveri. A nők ezzel szemben sokkal áttételesebben reagálnak a hatásokra, sokféle szálon futtatják párhuzamosan és oda-vissza a gondolatokat, érzéseket - mintha legalább két tükör lenne a fejünkben, de inkább sok, ami között oda-vissza cikáznak a fénysugarak, mielőtt visszatükröződnének a külvilágba. Az első elegáns, tiszta, világos vonalvezetésű esztétika, a második a pergő-forgó, cikázó fények varázslatos szépsége. És mégis sokkal többször szenvedünk a különbözőség miatt, mint ahányszor őszinte ámulattal csodáljuk a másság szépségét. Így leszünk mágikus, szemet gyönyörködtető fényjelenségekből hisztis tyúkok és érzéketlen tuskók... kár:).

(Az Androméda-ködről készült fotót sajnos az internetről voltam kénytelen ellopni, mert hasonlót még nem állt módomban készíteni.:))