2009.01.24.Newton azt mondta: minden test nyugalomban marad vagy egyenes vonalú egyenletes mozgást végez mindaddig, amíg ezt az állapotot egy másik test meg nem változtatja. Einstein az általános relativitáselméletben ezt valahogy afféleképpen:) pontosította, hogy minden test egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, csak éppen a négydimenziós téridőben. Egyszerűen más, szokatlan látószögből nézett a dologra, amitől mindjárt pofonegyszerűvé vált és kisimult minden, mint a homlokon a ráncok. Az jutott erről az eszembe a napokban, hogy talán azért tűnhet úgy férfi szemmel, hogy egy nő szeszélyes, kiszámíthatatlan és logikátlan időnként, mert más dimenziókban gondolkodunk. Ami férfi szemmel hisztinek tűnhet, az női fejjel, a nők által látott és megélt dimenziókban valójában egyenes vonalú egyenletes mozgás:)...
Úgy gondolom, hogy a férfiak sokkal direktebben, kevésbé áttételesen (ha úgy tetszik, egyszerűbben) reagálnak a külvilágból érkező hatásokra - mintha egy tükröt tartanának a beérkező fény útjába, ami azt visszaveri. A nők ezzel szemben sokkal áttételesebben reagálnak a hatásokra, sokféle szálon futtatják párhuzamosan és oda-vissza a gondolatokat, érzéseket - mintha legalább két tükör lenne a fejünkben, de inkább sok, ami között oda-vissza cikáznak a fénysugarak, mielőtt visszatükröződnének a külvilágba. Az első elegáns, tiszta, világos vonalvezetésű esztétika, a második a pergő-forgó, cikázó fények varázslatos szépsége. És mégis sokkal többször szenvedünk a különbözőség miatt, mint ahányszor őszinte ámulattal csodáljuk a másság szépségét. Így leszünk mágikus, szemet gyönyörködtető fényjelenségekből hisztis tyúkok és érzéketlen tuskók... kár:).
(Az Androméda-ködről készült fotót sajnos az internetről voltam kénytelen ellopni, mert hasonlót még nem állt módomban készíteni.:))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése