2009. március 24., kedd

Ötkarikás tavasz


Ha már a héten a termálmedencében belém költözött a nyár, legalább érezni akartam a bőrömön a tavaszt, de a hideg, metsző szélben sehol sem találtam. Elmentem hát megízlelni. Tudtam, hol fogják tányérba sűrítve elém rakni az aznap esszenciáját.


Bevezetésként a Tatuin kettős napja aranylott a hófehér tányéron, rántott kecskesajt ízzel, balzsamecetes ruccolával körítve. A sötét kérgű, mályvaszínű, ruganyos, omlós marhaszeletet hatalmas sókristályok ékesítették, és már az adriai nyárról dalolt halkan alatta a tejszínes rizottó. De a tavasz íze igazából a marhaszelet kishúgát, a valószerűtlenül ártatlanul rózsaszín bárányszeletet körítő zöldségbokrétából bomlott ki: padlizsán, cukkini, paprika, zöldbab, spenót, sárgarépa, fehérrépa, fokhagyma - bódító tavaszi zsongás. A végén már csak szélesen mosolyogtunk egymásra a napsárga vaníliaöntetben fürdőző túrós rétessel. A citromhéj, a mazsola és a savanykás túró íze egyszerre játszott a nyelvemmel, és a medve végképp felébredt téli álmából. Bor, mámor, hetedik kerület, az idő helyretolva a maga rendes, komótos, élveteg-álmatag rendjébe, és ebben az időtlen hétköznap délben nincs rosszkedvű ország, naiv portyák, unalmas piknikek


(A kép még decemberben készült az Olimpia étteremben - Sáfrányos leves feketekagylóval és véreshurkával)

4 megjegyzés:

BaaL666 írta...

...kérem ,ez aljasság!!!!...tartozik egy billentyűzettel...nyálcsorgás okán,telefolyatva....mielőtt még hümmögni kezd!...értettem ám... :)

romlasviragai írta...

Köszönöm;-).

Nair Da írta...

Ejha!... Le a kalappal előtted, kedves Romlásvirágai!

Most találtam a blogodra, és lenyűgözött a stílusod.

Meg kell, hogy mondjam, erősen sajnálom, hogy nem én vagyok a független alfa-Jávor_cyberpunk-Einstein-Pál, mert ha én ő volnék, most azon nyomban meghívnálak arra a bizonyos elbűvölő vacsorára.

Viszont én én vagyok, a közös vacsora meg elmarad...

Írjál még magadról, érdekelsz. Ráadául fúrja az oldalam, milyen lehetsz a hétköznapi helyzetekben. Őrület, lehet, hogy ott jársz-kelsz a munkahelymen például, és én azt sem tudom rólad, hogy te - te vagy.

Persze sokkal valószínűbb, hogy valahol egészen máshol töltöd a napközbenjeidet.

És azon is érdekes eltűnödni, hogy lehet, ha ismernélek, de nem tudnám, hogy ilyen blogot vezetsz, ilyen titkos életet élsz, még akár ellenszenvesnek is tartanálak, aztán meg itt kifejezetten lenyűgöz a stílus, no meg a tartalom. Ki tudja, hány hozzád hasonló izgalmas ember él rangrejtve közöttünk!... (ah... :) )

Jaj de terjengek-fellengzek!... Abba is hagyom, a lényeget már úgyis elmondtam.

xy írta...

Úgy van, írjon még té olvtársam!