2009. február 1., vasárnap

Gyógyító érintés

2009.01.19.

Volt egy kisebb balesetem a múlt héten, amitől szó szerint a padlóra kerültem. Elég rendesen megroppantam testileg-lelkileg, mert amúgy is kimerültem, lemerültem érzelmileg és fizikailag a múlt év végére. A baleset után minden mozdulat fájt, a levegővétel is gondot okozott, sem ülni, sem feküdni, sem aludni nem tudtam. Persze, lehet erre azt mondani, hogy mazochistaként akár folytonos gyönyörforrásként is felfoghattam volna az egészet. Az igazság azonban az, hogy egy mazochista számára is létezik jó és rossz fájdalom, ráadásul ahogy mindennek megvan a maga elrendelt ideje, úgy a fájdalomnak is. Más dolog felkészülni a fájdalomra reszkető szívvel, várakozva-vágyakozva, elfogadni a számomra kedves kézből, gyönyörrel, izgalommal keverten, átélni a szépen felépített ívét és gondosan tervezett dinamikáját, aztán megpihenni az orgazmus után pihegve az ölelő karokban - bene gesserit, jól viselted. Az a jó fájdalom. A rossz fájdalom erőszakos, alattomos, céltalan, otromba, nincs kifutása, nem vezet sehová, és nincs szépen levezetve. Agresszív, hívatlan, kellemetlen vendég a testemben. Hát ez most ilyen volt.

Szerencsére még december végén, amikor masszőrt kerestem, belefutottam a neten egy régi, sok éve nem látott kedves ismerősöm honlapjába, aki mindenféle alternatív gyógyászati módszerekkel foglalkozik. Meg is beszéltük, hogy januárban megmasszíroz, de hát, ugye, kénytelen voltam SMS-ben értesíteni a kellemetlen affér után, hogy ez most bizonytalan időre elhalasztódik. Ő perceken belül felhívott, kikérdezett, majd mosolyogva megállapította, hogy pont most van szükségem egy kis energiára, akupresszúrára és minden egyéb jótékony hatású érintésre. Délután eljött, és bő félóra alatt talpra állított - szó szerint. Teljes bizalommal adtam át magam az érintéseknek, a nyomkodásnak. Néha azt kérte, csak dőljek bele a karjába, ne én dolgoztassam az izmaim, csak engedjek neki, hagyjam, hogy irányítson, húzzon, fordítson. Pontosan olyan volt, mint egy jó dom: figyelmes, gondoskodó, nyugodt, érzékeny. Jó, az azért mosolyogva elhangzott a szájából, hogy "nem árt némi szadista beállítottság ehhez a dologhoz, különben nem bírnám elviselni, mekkora fájdalmat okozok bizonyos mozdulatokkal", mégse volt az egésznek semmi szexuális jellege. Nagyon testi volt és nagyon érzéki, de mégsem szexuális töltetű. A kezelés után felkeltem, felélénkültem, teát főztem. Egészen jól éreztem magam, de azt tapasztaltam meglepve, hogy fájdalmasan lüktetni kezdenek az izmaim a problémás helyen. "Mert most tért vissza beléjük az élet" - mondta csendesen. És belém is akkor tért vissza: a gyógyító érintéstől. És innen nézve már nem baj, hogy sajogva lüktet a szívem...

Nincsenek megjegyzések: