2009. február 1., vasárnap

Kötél általi szabadságra ítéltetve


2009.01.17.

A shibari a több évszázados japán kötözési hagyományra építő, szerte a világon elterjedt bondage stílus. A kötözést Japánban kinbakunak hívják. A hagyományos japán művészeti ágakhoz hasonlóan nagyon fontos része az esztétikum. A shibarit komolyabb szinten művelők általában jutakötelet használnak, de a kender is alkalmas, csak nem olyan szép.

A kötözések egyszerű csomózásokra, kötélvezetésre épülnek, mégis nagyon bonyolult, komplex mintázatok jönnek létre. Alapjai könyvből megtanulhatók, magasiskolája, a függesztéses kötözés viszont csak személyesen sajátítható el a hozzáértőktől. Ez akár egyszerű óvintézkedésnek is tekinthető, hiszen a függesztéses kötözés ugyancsak balesetveszélyes üzem, különösen a levételkor könnyen húzódhatnak, sérülhetnek az izmok. Ilyenkor minden perc számít, nagyon jól jön, ha van egy hozzáértő, aki gyorsan megoldja a kötelet és helyzetet.

A shibari nem feltétlenül jár együtt bármiféle más BDSM vagy szexuális játékkal (nálam pl. eddig egyáltalán nem), mégis, mint cseppben a tenger, benne van a dominancia, az alárendeltség, a fegyelmezés, a fegyelem, a szadizmus, a mazochizmus és a szexuális izgalom is. Feltétlen bizalom szükséges hozzá mindkét fél részéről. Kicsit olyan, mint az örvény, ha kapálózol, csak még jobban alámerülsz a fájdalomban. Felfüggesztve lenni annál jobban fáj, minél kevesebb helyen vagy felfüggesztve, és minél nagyobb a súlyod, a levétel pedig mindenképpen fáj. Szokás a nemi szervek, az erogén zónák közvetlen ingerlése is a kötelekkel.

A shibari számomra hasonló, mint másnak a sziklamászás: megszenvedni az igazi élményért. Mámorító megszenvedni a lebegésért, a repülésért, természetes, organikus kemény drog, a lebegés és a fájdalom izgalommal összekeveredett elegye.

Hintázom a Hold ezüstgyűrűjén, a kötélsugarakon...

Nincsenek megjegyzések: