2009. február 4., szerda

Kamaszkorunk legszebb daca: újratöltve



Ágnes: Titkaid (Dés-Berencsi)

Azért éneklem végig ezt a számot minden alkalommal a videót nézve, mert szinte pontosan így tér vissza kísérteni az elalvás előtti alfában nekem is ez a laza, friss, kócos, romantikusan durcás szöveg a magyar James Deantől/River Phoenixtől. Pár évtizeddel idősebben, jó pár ránccal gazdagabban, kissé meghökkenve, hogy már a gyerekeim lehetnének az akkori szenvedélyeim, de ez valahol mégis én vagyok, és, ugye, mindez örök és elpusztíthatatlan... Meg azért is, mert Frenyó Ágnestől már tíz éve valami ilyesmit vártam, bár igazából nem tudom, mit éreztem meg benne. Valami hasonlóságot biztosan. Amit fényesen igazol a kismellű nőnek előnytelen fűző választása is:)...

Nincsenek megjegyzések: